Minap kaptam egy spamet a postaládámba. Szolgáltatásokat meg egy helyet reklámozott, de, spames szokáshoz híven voltak benne ügyfélkódos (affiliate) linkek is.

De ez a spam papíron érkezett, a "rendes" postaládámba. Ügyfélkódos linkekkel, mindennel.
Kreatív.

Általában nem foglalkozom nem-amerikai filmek amerikai remake-jeivel, főleg azért, mert az esetek nagy részében nagyon rosszak. De nem csak azért rosszak általában, mert sokat kivesznek az eredeti olyan tulajdonságaiból, értékeiből amik azokat jó, vagy figyelemreméltó filmmé tették. Ironikus módon amik miatt remake-re érdemesnek gondolták halivúdban az eredetit.

A Fincher-féle Tetovált lánnyal (ami ráadásul eleve könyvadaptációnak adaptációja, ráadásul eredeti svéd helyszínekre mentek forgatni, eredeti nevek meghagyásával, ami végülis jól is elsülhet) kapcsolatban sem tudok nyilatkozni, főleg azért, mert itt még be sem mutatták, tehát nem láttam a filmet. De a Trent Reznorék szintén kiválóra sikerült Led Zeppelin-feldolgozására komponált, nyomasztó hangulatú, kicsit H.R. Giger esztétikáját idéző főcím önmagában is nagyon hatásos, függetlenül attól a film milyen (lesz). Szemfülesebbeknek (akik ismerik a filmek alapjául szolgáló Milleniun-trilógiát) pláne, sok utalás el van rejtve az egész történetre, szereplőkre vonatkozóan.

Kéretik teljes képernyőn (és ha van mód, HD-ban, lenti embedben be van kapcsolva) nézni Lisbeth Salander rémálmát.

Megjegyzések:

• Korábbi, kevésbé nyomasztó hivatalos animáció is létezik a dalhoz (filmelőzetes?).
• főcím készítőjével készült interjúban nagyon sokat elárul a szimbolikájáról az ott látható képeknek, és hogy jött létre az egész buli. Figyelem, aki nem ismeri a teljes trilógiát inkább ne olvassa el, sokat elárul a későbbi történetből! (megj: az interjút már a blogbejegyzés megírása után, de publikálása előtt olvastam)
• Kategória: Kult
  Címke: film, zene
  ✍ Szólj hozzá!
  ☛Freeblog.hu főoldalra ajánlom a bejegyzést!
  ✉ Elküldöm e-mailben   ::   Megosztom
   ::   ::   :: 
  
  
  
  

Sok-sok éve már csak meglehetősen ritkán teszem tiszteletem a beszéljükmac fórumain, még ritkábban emelem hozzászólással a kollektív iq-t. (Nagyarc OFF, de aki régi beszmekes és ugyanígy frekventálja hasonló okokból a fórumot az érteni fogja a poént :)
Azonban most sikerült jailbreak-es témájú, már lassacskán tüzesedni kezdő (flame, értitek... jaj, de vicces hangulatom van ma, reggel fordítógépes-hangulatú szöveg korrektúrája eléggé lezsibbasztott) topicba belerondítanom.

Egyik hozzászólótól a vége felé már-már kötekedő hangon többször előkerült a "minek a jailbreak, mutass valamit ami miatt elengedhetetlen azon túl hogy tudsz lopni programokat" kérés, én meg gyorsan összedobtam egy rövid listát érvekkel kiegészítve, amit kicsit átírva itt is közlök úgy döntöttem. A listát egyébként tudnám még folytatni. De inkább hozzáteszem az én válaszomat az új felhasználók gyakori kérdésére, tehát

jailbreak-eljem, az új iPhone-om vagy iPod touch-om, vagy ne?

Röviden: ne.
Hosszabban: az újabb- és újabb iOS rendszerekkel egyre kevésbé szükséges a jailbreak, ennek a története és érvei új bejegyzést igényelnek, bővebben nem megyek bele. Aki új felhasználó, és csak használni/élvezni szeretné az új készülékét minden extra nélkül (ismerek olyat, aki évekig még AppStore-ba sem regisztrált), annak, aki nem ért és nem is akar érteni a rendszer működéséhez és képességeinek esetleges kiterjesztéséhez (egyszóval, névelővel: a többség), annak úgy vélem felesleges jailbreakelni, és több kárt okozhat magának, mint hasznot vele.
Aki szeret a dolgok mögé nézni, szereti bütykölgetni, jobban megismerni és megérteni az általa használt rendszereket, aki szereti feszegetni a pofonládát készüléke határait, az meg úgyis jailbreakelni fog.

Kábé egy éve még írtam egy bejegyzést, hogy ha jailbreakeltél, miket telepíts mindenképpen, sőt, egyeseknek miért kell jailbrekaelni (nem publikáltam). Azóta rájöttem, hogy a többségnek felesleges. Hacsak nem lopott programokat akart telepíteni.

Akkor néhány érv, a teljesség igénye nélkül, hogy nekem miért fontos jailbreakelni – legtöbb embernek ez a lista más.

• Az első pont programtelepítéshez kapcsolódik: volt (most épp nincs fenn) a készülékemen olyan program, amit én készítettem. De mivel de hobbista vagyok, nem foglalkozom professzionális szinten az iOS fejlesztéssel, továbbá nem akartam ezt a progit világszerte terjeszteni (pl egy barátommal – akiből azóta hivatásos iOS fejlesztő lett – beszélgettünk valamiről, egy ottani megjegyzésére válaszul készült az egyik ilyen progi, amit egyedül ő kapott meg); továbbá pénz sem vet fel, így nem léptem be a fizetős iOS fejlesztői programba... anélkül pedig saját alkalmazást SEM telepíthetsz, még tesztelési céllal sem a készülékre. Sehogy. JB-vel megoldottam. Korábban írtam egy kimerítő bejegyzést arról, hogyan, csak azért nem linkelem be, mert már meghaladta az idő.
  (Megj.: lopott program most nincs az ipodomon. Volt, de idővel vagy megvettem, vagy töröltem)
• Apróság, de a virtuális billentyűzethez általam eszközölt apró módosítások is picit könnyebbé teszik az életem. :))
• iPod touch felhasználó voltam világéletemben mikor iOS-ről volt szó. Most negyedik generációs készülékem van. A Camera appban a HDR fotózás bekapcsolása gyakran javít az egyébként elég szar kamera képein.
• Az sem ártott, mikor megérkezett a fent említett készülék, hogy az új eszközre az egyik programnál az in-app purchase dolgok nem jöttek le. Mindig hibát jelzett, mikor újra le akartam tölteni őket. A fejlesztővel természetesen kontaktoltam, sokáig vakartuk a fejünket, mi lehet a probléma, végül "kézzel" átraktam a régi iPodról az újra a megfelelő állományokat, minden megoldódott.
  Erre joggal lehet mondani, hogy kifejezetten egyedi probléma, de nekem akkor nagyon jól jött a JB.
• Az obligát hosts file editálásról talán nem is kellene írnom, de megmagyarázom, én hogy látom a kérdést és miért kerül bele pár szerver a loopbackbe: mobil eszközökön kevés erőforrásból (kijelzőméret, akkumulátor és processzoridő, telefonoknál fizetős adatforgalom) gazdálkodik az ember még a mai szép új időkben is, ezért jó dolog néhány erőforrásigényes honlapot letiltani.
  Kevésbé praktikus és racionális érvekkel, hanem érzelmekkel megfogalmazva: zavar, amikor a kijelző felét reklámok foglalják el és kétszer annyi ideig tölt be egy honlap miattuk és a tracking, stb scriptek miatt.
• Vesszőparipám a számítógépes (adat- hálózat- stb) biztonság. Sajnos sok program még csak nem is haza, hanem harmadik félnek közvetít adatokat a készülék-használati szokásaidról. Cydiából letölthető egy program, amivel ezeket letilthatod (és akkor még nem jutottunk el a legújabb, CarrierIQ-botrányhoz).
• Ma már a folderekkel és spotlighttal kevésbé fontos, mert bedobod őket egy helyre, de soha nem használt programok (mint a gyári tőzsde, flight tracker stb) eltüntetése a springboardról is hasznos funkció, átláthatóbb lesz a képernyő.

Tudnék még pár dolgot összeszedni, de elég hosszú már így is a bejegyzés. Múlt héten frissítettem iOS 5-re, miután kijött az untethered JB. Kitaláltam, megpróbálom, mégis kibírom-e nélküle. Másnap már indítottam a redsn0w-t.

Morita Dōji (森田童子) első albumára véletlen akadtam rá, akkor még semmit nem tudtam sem a szerzőről, sem az album keletkezési körülményeiről, de nagyon nem bántam meg, hogy meghallgattam. Azóta egyik kedvencem. Rögtön megfogott a zene melankolikus hangulata, amihez nagyon illik Morita énekhangja. Az egész albumot (aminek a címe Good Bye (グッド・バイ), angolul) belengi valami távoli szomorúság és magány érzete, a töredékek amiket értettem is ezt támasztják alá. De az egész zene valahogy furcsán nyugtató hatású.
Aztán ott az utolsó dal, aminek címében is (amit kizárólag hiraganával írt, azt hiszem, ez fontos) a barátjától köszön el (さよなら ぼくの ともだち - Ég veled, barátom)

Később olvastam utána, hogy az egész albumot egy barátja halálára inspirálta, (Morita zenei karrierje végső soron így kezdődött), így sok minden értelmet és újabb mélységet nyert, főleg az album fentebb említett lezárása. Morita Doji (akinek az arcát mindig hatalmas hajzuhatag és óriási sötét szemüveg takarta el) hat stúdió- és egy koncertalbumot adott ki (mind kiváló), mielőtt 1983-ban teljesen visszavonult a zenei világból és a nyilvánosságtól.

地平線 (Chiheisen)

A zenéjét pszichedelikus folknak vagy acid folknak is nevezik, bár én nem igazán nevezném pszichedelikusnak (van gyűjteményem korabeli japán pszichedelikus rockból, Morita Dojira is így találtam rá). Az egész, mint fentebb is írtam, melankolikus, lágy, lassú, gyakran csak az ő (kritikákban leginkább éterinek nevezett:) hangja és gitár/zongora, pici vonós vagy időnként (visszafogott) nagyzenekari kisérettel és kórussal végig szinte kizárólag akusztikus hangszerekkel. Az egész életmű zseniális, mély, sajnálatos módon ismeretlen és alulértékelt, mindazonáltal melegen ajánlott.

ぼくたちの失敗 (Bokutachi no Shippai - ezzel a dallal fedezték fel újra Moritát, mikor a kilencvenes évek elején egy szappanopera főcímdala lett)

Érdekesség: a kilencvenes évek elején három japán zenész összeállt, és kiadott egy albumot, amin kizárólag Morita Doji dalok szerepeltek, időnként noise elemeket alákeverve. Mivel engedélyt elfelejtettek kérni a dalok felhasználására, így meglehetősen hamar eltüntették a boltok polcairól a lemezt (interneten persze van... sőt, itt az elsőként beillesztett dal Slap Happy Humphrey-sítve.)

Jóváhagyom:
Gécsi Miklós s.k.
Vezérigazgató

I. fejezet

Általános rendelkezések

1./ (…)

A vezetők és dolgozók felelőssége a vállalat biztonságáért és a társadalmi tulajdon védelméért

2./ /1/ A vállalat kezelésében lévő termelő berendezések, a nyers- és alapanyagok, a termelésben létrehozott félkész- és késztermékek, az egységes és oszthatatlan szocialista társadalmi tulajdon részét alkotják.

/2/ A szocialista társadalom gyorsütemü fejlősédének gazdasági forrása a termelőeszközök társadalmi tulajdona. E tulajdonforma szolgáltatja a szocialista tervgazdálkodás és bővitett ujratermelés, valamint a nemzeti jövedelem és a jólét növekedésének alapvető anyagi feltételét és biztosítékát.

(…)

Összeállította
A DIGÉP. Üzemrendészeti Osztálya
1967.

Ezt csak azért blogolom be, hogy nyilvánosan is eltűnődhessek (esetleg kommentben lehet nekem segíteni a dillema megoldásán) azon a problémán, hogy a Magyar Posta által a napokban, ötezres limitált példányszámban kiadott Steve Jobs emlékbélyeg vajon

1. újabb bőrlehúzás a "vizionárius zseni emlékét" (idézet a posta honlapjáról) aprókészpénzre váltani kívánó üzletemberektől, vagy
2. valódi tisztelgés Steve előtt?

Idézet a posta honlapjáról:

A Magyar Posta filatéliai különlegességet bocsát ki Steve Jobs emlékére. A perforált képet is magába foglaló sorszámozott emlékívek korlátozott példányszámban készülnek. A kiadvány egyedi tartóban lesz elérhető a filatéliai ritkaságok gyűjtői és a vizionárius zseni emlékét megőrizni vágyók számára.

Ja igen, a kérdés eldöntésében kicsit segít az is, hogy "Az emlékív levélpostai küldemények bérmentesítésére nem használható." Az MNB emlékpénzei legalább érvényes fizetőeszközök (persze, boltban nem fogsz velük fizetni...)

Viccen és cinizmuson kívül, amúgy tényleg nem tudom eldönteni. Megyek ma postára, meglátjuk.

update: jártam a város második legnagyobb postáján, rákérdeztem a dologra, nem tudtak róla, kérdezték mikori a cucc, mondom hétfőtől van forgalomban, postáskiszasszony elment beszélni az ilyen dolgokan illetékessel, válasz: nekik nem érkezett ( =nem is fog). Ország harmadik legnagyobb városának második legnagyobb postája. A főpostára, mivel nagyon messze van és nagyon nem esik útba max vásárlási szándékkal tekernék el.

Korábban, még szeptemberben bejegyeztem, hogy Sebő Ferenc Legóból mindenféle dolgot építget, konkrétan ott a budai várról volt szó.
Rögtön azután került egy link, amin Diósgyőr vára van legóból megépítve, ráadásul külföldi építőmester munkája.

Nos, a Kockagyár blogra megérkezett a diósgyőri vár Sebő Ferenc építésében, kb mai és kb fénykorabeli állapotban is láthatunk fotókat.
Sajnos csak a belső vár felsőbb részeit építette meg (néhol hozzátoldva a valóságban távolabb, és a megépített falaktól alacsonyabban lévő kapukat), de így is menő a végeredmény. A felhasznált sárga jobban is illik a várhoz, mint a LEGO várépítészetben egyeduralkodó szürke.

Freeblogeddon

Volt a blogszolgáltatómnál, a freeblog.hu-nál tegnap egy elég durva hardverhiba a szervereknél. Ennek folyományaként meglehetősen sok dolog elveszett, augusztus végétől például az ott hosztolt összes blog összes bejegyzése, hozzászólásai, statisztikái. Az azóta feltöltött file-ok úgy látom megvannak, tehát valószínűleg csak az adatbázis-szerver omlott össze, de ennek még jobban utána kell néznem. Viszont aki az elveszett időszakban sablont módosított, annak az is elveszett.

Mivel általában NetNewsWire-ben ellenőrzöm, kiment-e egy bejegyzés (értsd: fel vagyok iratkozva a saját blogom feedjére), és ott bekapcsolva tartom az archiválást, így onnan a szövegeket vissza tudom nyerni, dolgozom a bejegyzések újra elkészítésében. A hozzászólásoknál a szerző nevét és a szöveget is vissza tudtam nyerni.

Közben nálam a külső merevlemezem zakkant meg, hardverhiba néz ki ott is, elég sok olyan adat van rajta, amit nem, vagy csak nagyon nehezen tudnék pótolni, tehát ki kell mentenem sürgősen, mielőtt visszaküldöm. Ennyi adatmennyiséghez viszont vásárolnom kell egy másik, hasonló méretűt, ami egy nagyon nem betervezett, nem épp kicsi, nagyon nem hiányzó kiadás.

Ha már itt tartunk, kezd a kormányzás a kis veteránomban meghalni, cserélni kell a kormányművet, ami azért lesz érdekes dolog, mert 1) nagyon ritka a vas (az országban talán egyetlen futó példány), de azért bízom benne, hogy a modell európai változatainak valamelyikének a kormányműve kompatibilis vele 2) az egész modellcsalád gyártása 25 éve megszűnt.

Egyelőre a biciklim és az iPod touchom köszönik, jól vannak (csak hogy még két, nehezen-nélkülözhető-de-sokba-kerülne-ha-baja-esne eszközömet említsem)

Érdekes véletenek sorozata:

• A blogon az utolsó megmaradt bejegzés pont aznapi, amikor az utolsó kézi blogexportot csináltam (pedig friss exportból visszatölteni mennyire egyszerűbb lenne... vagy újabból és csak a maradékot kézzel).
• A merevlemez pont akkor (talán egy napra rá) omlott össze, hogy az ilyen esetekre tekintettel mindig a számítógépem ügyében tartott DiskWarrior dvd-m elkerült a háztól. Később megoldottam, adatok nagy része úgy néz ki kimenthető lesz vele, ha veszek új merevlemezt.
• Mostanában pont nagyon jól jönne, ha lenne autóm bizonyos feladatok ellátására, de nem merem használni.

Hát ez van.
A blog elveszett bejegyzései a nap folyamán fokozatosan visszakerülnek a tervek szerint.

[Update]: bejegyzések többé-kevésbé visszaállítva (pár apróbb formázási dolgot kell még rendberaknom), a kommentek minden bizonnyal csak estére lesznek, mert más dolgom van.

Már írtam többször a soha el nem készülő Neurománc mozifilmről – ami most már talán el fog készülni, ez utóbbi dolog sajnos eddig inkább rinya-, mint örömforrás volt. Amióta IMDB pénzt kér a film adatainak megnézéséért sok új update-et nem láttam róla, talán jövőre elkezdődik a forgatás, miközben az hiszem csak ez a project a harmadik rendezőt és sokadik forgatókönyvírót fogyasztja épp. H.C. szerepéről nem tudok újat.
Most itt egy érdekes videó, azaz infomercial 1986-ból, amiben a filmjogokat épp megvett kis promóciós cég emberei lelkendeznek arról, mennyire jó is lesz ha megcsinálhajták a filmet a könyvből (és adjatok rá pénzt!).
Hosszan beszél a produkciós cég emberein (értsd: akinek közvetlen financiális érdekük a buli, de kb ennyi, ld "Neuromancer as a movie property") kívül Timothy Leary is (LSD-t, valaki?) és megszólal maga a szerző is, csini bundesliga-frizurában

Érdemes megnézni. "We're looking for the hit of 1988 in Neuromancer."

Steve Jobs halálával sokminden elszaporodott a neten, többek között a nyerészkedő hajlam. Ezen belül elég sok NeXT, korai Apple cuccot toltak ki rövid idő alatt eBay-re, azzal a gyakran nem, vagy alig leplezett szándékkal, hogy meglovagolják a halálhírt és aprópénzre váltsanak valamit, ami esetleg évek óta porosodik.

Viszont éppen ezért néha egészen érdekes, korábban nem látott dolgok jönnek szembe, ha szétnéz az ember.

a bugreport első oldala

Ilyen a bejegyzés címében is említett dolog, ami a cseppet sem hatásvadász (várjunk, nem ez a jó kifejezés...) Steve Jobs Memorabilia: Very First NeXT Bug Report címmel és NeXT Cube Report Matted and Framed Historical Document alcímmel került ki eladásra. A cím hangvételéhez passzoló árcímkével (5200 amerikai dollárról indul a licit, de ha gyors vagy 25000-ért tied lehet azonnal), nem csoda, hogy nem tett senki ajánlatot két nap alatt; amióta kikerült azóta figyelem, csak az eladó vette le-tette vissza a képeket (tegnap meg is ijedtem, hogy nem mentettem le őket, pedig már akkor blogolni akartam).
De ami most a lényeg, a bugreport "kivitelezése", és a hozzá tartozó sztori.

A NeXT-ről nem ejtenék most sok szót, jobb helyeken a neten meg szétszórva itt nálam a blogarchívumban elég sok olvasható Steve másik számítógépcégéről, miért volt jó, meg mennyivel járt kora előtt stb (ma is kb minden Apple termék NeXT (szoftver-)technológiát használ vagy arra épül, az iTunes Store-tól kezdve az iPhone appokig).

Annyit azért el kell mondanom, hogy az első NeXT gépek egyetemekre meg kormányhivatalokba kerültek (később is a legnagyobb vásárlók ezek voltak, beleértve a titkosszolgálatokat, kiegészítve bankokkal. Itthon a SZTAKI-t meg a Graphisoftot említeném meg, mint jó ellátott helyeket), gyakran tesztelési céllal, a nem teljesen kész operációs rendszerrel rátöltve. Ami gép és os megjelenésekor évekkel, évtizedekkel előzte a piacot, részben ebből él ma is az Apple.
Valahonnan innen érkezett a bugreport is. A dátuma 1988 december 18-a, a 312-es sorszámú Cube, amin a 0.8-as verziójú operációs rendszer fut a hibát generáló előzetes (preliminary) kiadású Interface Builderrel.

a bugreport második oldala

Két dolog érdekes ebben az egészben.
Az első, hogy milyen szép részletesen írnak, és milyen lelkesedéssel a gépről. Hiszen ilyen rendszer még korábban nem létezett, és utána még évekig más sem.
Péntek délután kapták meg a hardvert, és ahelyett, hogy például hazamentek volna hétvégére, azonnal nekiestek, és elkezdték próbálgatni, rögtön az alkalmazásfejlesztést. És a végülis működő, (és ahogy kiveszem, "normál üzemben" rendesen visszatérő) programban egy bizonyos objektum kiválasztása mégis hibát okoz (ne feledjük, első teljesen objektum-orientált rendszerről beszélünk). Az info panel mai nevén egyébként az Application menüben az About <programnév> alól nyitható meg.
Kedves és egyben ijesztő a "van még ezernyi megjegyzésünk, kérjük ezt csak bevezető üzenetként kezeljék" mondat. De talán a legjobb a végén, az utolsó, egymondatos bekezdés, ami rávilágít, az új és zseniális rendszer:
"Thanks to all at NeXT for making this a reality."
Ne feledjük, a dokumentum egy hibajelentés, nem köszönőlevél, mégis...

A másik érdekesség, hogy a NeXT-nél annyira megörültek ennek a legleső bugreportnak (mert mérföldkőt jelentett a cég történetében, több év fejlesztés után végre kikerültek a "vadonba" az első gépeik, és használják emberek őket), hogy kinyomtatták, bekeretezték, és kifüggesztették az irodában a falra. Az eBay-es eladó leírása alapján végig ott is lehetett, mert ő akkor vette meg, mikor megszűnt önálló cégként üzemelni a NeXT és kiárusították az ilyen dolgait.
Nem tudom más cég csinált-e, csinálna-e ilyen dolgot, de a NeXT kultúrája nem az a hagyományos élrevasalt cégkultúra volt.

A "bicycles for the mind" az egyik kedvenc jobsi metaforám*.
1981-es a történet, Steve olvasott egy cikket a Scientific American-ben, amiben állatok sebességét az energiabefektetés függvényében hasonlították össze, és míg az állatok simán túltettek az emberen, addig a kerékpáros ember legyőzte őket. A fiatal és lelkes Steve Jobs erre a gondolatra párhuzamot állított, miszerint a számítógépek olyanok az elme számára, mint a kerékpárok az ember számára.
Andy Hertzfeld tanúsága szerint egy kétoldalas hirdetést is megjelentettek anno ezen gondolat alapján.

Kis közjáték:
Nemrég csináltam egy bejegyzést arról, miért nem tömegközlekedek (a fenti bicikliértelmezésnek pont ellentéte a tömegközlekedés, úgy vélem), táblázattal, pontozással kifejtve a bicikli, tömegközlekedés és autózás előnyeit-hátrányait (városi környezetben). A bicikli nyert, nem sokkal, az autóval szemben. Tömegközlekedés szinte minden kritérium alapján a legkevesebb pontot kapta.
Az írást nem mentettem el.

A bicikli nekem nagyon régóta olyan eszköz, amivel gyorsan, hatékonyan tudok eljutni helyekre, tehát elsősorban közlekedésre használom. Valószínű ezért nem kellett, és nem is volt soha sem bmx-em, sem mountain bike-om, pedig akkoriban jöttek be és lettek divatosak nagyon (monti még most is, városban is), amikor nagyon fogékony korban voltam. Majdnem húsz éve versenybringákat hajtok, mert szerettem már kiskoromban is gyorsan gurulni. De emellett, hogy közlekedési eszköz, és mód, határtalanul élvezem is. Azt a szabadságérzetet, amikor felpattanok a nyeregbe és keményen odalépek (el szoktam fémpedálokat is fogyasztani emiatt), suhanok és süvít a szél mellettem – és mindezt tudom, hogy csak magam érem el, saját erőből, ellentétben pl a motorosokkal; máshol nem tapasztalom. És ezt a bicikli teszi lehetővé. Az elme számára ez a segítség, kiterjesztés pedig a számítógép. Mindezt abban a korban találta ki Jobs, amikor a személyi számítógépet jóformán az Apple II és a Commodore-ok jelentették (az IBM PC akkoriban jött ki), amikor még grafikus felülettel rendelkező gép nem volt a piacon (1983-ban az Apple Lisa volt az első). Úgy vélte, a biciklihez hasonlóan a számítógép is felszabadítja az egyszeri embert.
Valószínűleg ezért érzem a "bicycles for the mind" párhuzamot ennyire remeknek és magaménak (mindamellett, hogy szerintem kifejezetten vicces is). A bicikli számomra a hatékonyságot, kényelmet, gyorsaságot és szabadságot jelenti a fizikai térben, míg a Macintoshom hasonlókat a virtuális térben.
Steve Jobs ezeket előre látta.
És keményen dolgozott rajta, hogy így is legyen.

(…) And that's what a computer is to me... what a computer is to me, it's the most remarkable tool that we've ever come up with, and it's the equivalent of a bicycle for our minds.

Pont ebből a furcsa, vicces, de végül zseniális képzettársításból született meg mellesleg az egyik legrosszabb ötlete Jobsnak (és Rod Holtnak, akkori Apple alelnöknek): a készülő új számítógépük kódneve Macintosh helyett legyen Bicycle! Egyébként a McIntosh a Mac-ek atyjának, Jef Raskinnek volt a kedvenc almafajtája (jogi okokból lett a Mc-ből Mac). Szerencsére Jobsnak és Holtnak a Bicycle ötletet nem sikerült keresztülvinnie. Ld. Andy Hertzfeld: Revolution In The Valley: The Insanely Great Story of How The Mac Was Made fejezetet: "Bicycle". A kép is onnan származik.)

Találtam egy jóval későbbi (háttérben ott egy NeXT magnetooptikai lemez) videót ahol ezt az elméletet fejti ki Jobs a "Memory and Imagination" c. dokumentumfilmben, már fekete garbóban és kék farmerben.

Steve Wozniak vicce Jobs haláláról két évvel ezelőttről: ha megkérdezik interjúkban, hogy Jobs ha meghal a mennybe vagy a pokoljra jut, ő a mennyre szavaz, mert a mennynek van szüksége jobb marketingre.

*(évekkel ezelőtt a képet tuti fícsöröltem a blogon, de címkézés akkor még nem volt, szöveget valószínűleg nem mellékeltem a scan mellé – igen, saját scannelt kép illusztrálta –, így nem lelem. A scan máig megvan egy másik tárhelyen, most áttöltöttem ide)