Pár perces promóciós kisfilm Ian King brit folkzenészről, ennek a bejegyzésnek a címét is onnan kölcsönöztem. King összeállt Adrian Sherwooddal és Skip McDonalddal, és valami egészen kiválót hoztak össze. Először 2009-ben, az I Murder Hate című On-U-s Robert Burns-est kapcsán találkoztam a nevével, és hallottam fickót zenélni (természetesen ( :( )nem a helyszínen élőbben, de megvan a teljes sbd felvétel, a pár példányban készített cédén King által előadott dalok nincsenek rajta). 2010 elején jelent meg az Adrian Sherwoodékkal készített albuma Panic Grass & Fewer Few címmel a Fledg'ling Recordsnál (iTunes link)

Mi is most az apropó? Az idei Kaláka Folkfesztivál jelentősen megváltozik ugye, elsősorban azért, mert Diósgyőrből Egerbe költözik (mellesleg pár napja küldték ki az első tájékoztatólevelet). Szerintem szüksége lenne egy komolyabb külföldi előadóra ezután a lépés után. Régen sok külföldi előadót ismertem és szerettem meg ott, pl fellépett a szlovén Orlek, a katalán Companyia Elèctrica Dharma, vagy a nagy kedvenc cseh-morva (ez a nevükben is benne van :) Čechomor, akik kétszer is jártak itt, vagy, akiket legtöbbet hallgatok azóta (2001-ben jártak itt, jó rég volt...) is ezek közül, a svéd Garmarna, akik középkori skandináv balladákat és népdalokat vegyítenek jelen technikával 21. századi folkká :)
Szóval, milyen király lenne idén, az első egri fesztiválon Ian King fellépését nézni/hallgatni. Persze, ha már álmodozok, akkor merjek nagyot: természetesen a "klasszikus" felállásban, elsősorban Adrian Sherwooddal a potmétereknél és Skip McDonalddal gitáron, de Pete Lockett a cajónnal és a Crispy Horns fúvósszekciója is jó lenne...

Nagyon jó

Az internet bugyraiban leltem.

Oké, nekem kell egy ilyen készlet.

Esther Hörchner holland illusztrátor fantáziáját és keze munkáját dícsérik ezek az öteles teáscsészék, teáskanna és miegyebek.

További képek a művésznő honlapján.
Megvásárolhatóak (csészék és kanna külön-kölön) drága pénzen többek között itt. Egyszer beszerzem, az tuti.

Nem is tudtam, hogy ilyen valóban létezett, úgy értem, fizikailag teljesen összerakva, legyártott gépburkolattal, mindennel nem csak alkatrészhalomként a tervezők asztalán...
Mikor dolgoztak a Macintoshon, a csapatnak szüksége volt egy lemezmeghajtóra. Egy 5.25-ös vékonylemezes meghajtót (vékony, innen a Twiggy név) elkezdtek házon belül (az Apple-nél, más részlegben) megtervezni, de nem lett belőle semmi, és végül a gépbe a Sony új, műanyagtokos, 400kb kapacitású 3.5"-os lemeze került (másnéven a "kisfloppy", amit a Macintosh indított el hódító útján, majd a Macintosh ásta meg a sírját).

Most pedig ott van eBay-en egy ilyen prototípus 1982-83 körüli időből, szép állapotban. Teljes konfiguráció, a perifériák is a végsőtől még különböző prototípusok. Mindez potom 90 ezer dolláros kikiáltási áron, de százezres villámáron akár azonnal elvihető, mielőtt az Apple leveteti a hirdetést. Twiggy lemez sajnos nincs hozzá, és az eredeti Macintosh még bővítőportok nélküli gép volt, így, bár bekapcsol (tehát működik), bebootolni nincs mivel. Figyeljük meg, hogy a hardveregységeken még a korábbi (a Motter Tekturával szedett) Apple logó van!
Hogy hogy került Kanadába, az is érdekes sztori lehet szerintem... Ez tényleg igazi technika- és informatikatörténeti különlegesség és csemege.

További nagyméretű képek az aukció honlapján

A sztori röviden: egy Japánban élő angol tanár (vagy angoltanár) kiadta a gyerekeknek, hogy a számukra ismeretlen Henry Rollinsról készítsenek rajzokat. Ahogy a közzétevő, úgy én sem értem milyen oktatási célt szolgálhatott ez (hacsak nem Rollins bácsi megismertetése velük), de az eredmény kifejezetten szórakoztató.
A képek nagyobb részén mindenesetre átjön az a vitathatalan tény, hogy Rollins a világ egyik legkeményebb embere :) Az emós változaton mondjuk nem.

Melegen ajánlom végignézni az összes képet a Hello Henry rajongói oldalon, ahol eredetileg közzétették őket. Vannak egészen meghökkentő darabok is.

A hanamizhatnék évről-évre rámtör minden tavasszal.

Térkép forrása: maridari.com
A virágfotók meg sajátok, a furcsa kinézetű egy (manipulálatlan) éjszakai kép

Na, akkor beszállok én is az elektronikuskönyv – papírkönyv vitába. Ez a bejegyzés azért született, hogy a gyakran késhegyre menő és szintén gyakran igen abszurd vitába behozzak néhány praktikus érvet is.
Lássuk, miket:

Az ekönyvek elterjedésével kapcsolatos egyik legnagyobb probléma, hogy amikor végre összeomlik a civilizáció, akkor lehet, hogy menekülés-vándorlás közben viheted magaddal a teljes könyvtáradat, hogy nyugodtabb pillanatokban ne unatkozz, de ha nem lesz hol, hogyan és mivel feltölteni az olvasódat akkor baszhatod. Persze be lehet már most szerezni napelemes töltőberendezést, de a nukleáris tél idején nem sokat fog segíteni. Létezik tekerős változat is, de ha nincs mit enned, nem erre fogod az energiád pazarolni. De nem hinném sokat vándorolnánk.

Mellesleg a papírkönyv kiváló anyag tűzgyújtáshoz is (igyekezzünk ehhez nem színes kartonra nyomott művészeti albumokat használni, különben a papírköny-ekönyv vitákban valamiért gyakran előkerülő "könyv szaga" érv új értelmet nyer), és, ha van egy kindle-nyi papírkönyved, akkor akár hőszigetelésre is felhasználható, más anyag híján.
Befeketésnek valószínűleg kevésbé, tartok tőle, hogy nem lesz ki megvenné az első kiadású Kierkegaard-kötetedet, a frissen lefőzött pálinkáddal ellentétben. Tipp: elegendő tűzifa híján könyekkel vagy a Nők Lapja bekötött, 1979-85-ös évfolyamaival is fenntartható a lepárló üzemi hőmérséklete.

Elegendő mennyiségű élelem híján a cellulózalapú papírkönyvek, ha nem is kiváló, de megfelelő... hogy is mondjam, pépesítőnek...? térfogatnövelőnek...? állományjavítónak...? (hogy hívják ezt olcsómájkrémül?) szolgálhatnak például a fűrészpor mellett vagy annak kiváltására az ellátórendszer összeomlása után várható éhínységek idején.
A papírban számos alapanyag található, megfelelő elkészítéssel ezekkel megelőzhetjük bizonyos hiánybetegségek kialakulását! Jobb, mint az azbeszt!

Ha kifosztható könyvtár közelében vertünk tanyát, az alagsorban hátha találunk még higiéniai célra is kiválóan hasznosítható köteteketm, mint például a Szovjetunió Kommunista Pártja valahanyadik kongresszusa sorozat darabjai sok-sok felhasználható lapot jelentenek.
Nem beszélve arról, hogy ezek már kiváló rögtönzött hajítófegyverként is használhatóak. Én például nem szeretnék fejendobva lenni a Lenin összes valamelyik keményfedeles kötetével.

És akkor még nem tárgyaltuk a Kindle-re kiadott túlélőkönyvek kérdését...

Horatius és az arany középszer: én speciel egyszerre vagyok ekönyvfogyasztó, és papírkönyv vásárló (ennél a fogyasztó szót, az előzőek fényében nem merem használni), meg általában betűfüggő, aki nagyon szereti a Kindle-jét és a világ összes boltja közül egyedül könyvesboltban szokott impulzusvásárolni.
Ezt az értelmetlen vitát meg a fene sem érti, minek gerjeszteni.

Ahogy mész északabbra, egyre szaporodnak a turisták körében bögrén, pólón is igen népszerű rénszarvasvonulásra figyelmeztető táblák, ahol békésen poroszkál az állat. Egy idő után maguk a szarvasok is, vagy az erdőből figyelnek, vagy az erdő és az úttest közötti senki földjén pihengetnek, vagy épp az út közepén szambáznak. Segít az észrevételben, főleg éjjel, hogy a szemük is valamennyire visszaveri a fényt az autó fényszórójából, de ha van csini neonszínekben pompázó fényvisszaverős nyakörv, az az igazi. Szürkületben a legnehezebb észrevenni őket, ha előkerülnek, akár az út szélén, bölcs dolog azonnal rátaposni a fékre. Egyszer úgy szlalomoztunk körülöttük, mint alföldi faluban tehéncsordával itthon (bár akkor pont nem én vezettem). Természetesen az erdőben túrázva is lehet velük találkozni.

Ha menet közben találkozunk velük, és nem sikerül időben lefékezni, vagy épp jól időzítve ugrott eléd egy szarvas, akkor a károk minimalizálása érdekében a következő módon próbáld meg elütni: igyekezz a fara felé kormányozni az autót, és ott becsapódni, mert akkor nagyobb az esélye, hogy befordítod és félrelököd, így viszonylag olcsón megúszhatod, és nem fogja egész testével betörni a szélvédőd, esetleg felnyársalni az aganccsal közben. Autósiskolában ezt a gázolástechnikát legalábbis elméleti szinten tanítják is. A viszonylag olcsón megúszhatod kifejezést pedig nem csak anyagi értelemben értettem.

Ahogy mész még tovább, az északi sarkkörön túl táblát olyan gyakran már nem látsz, mert evidencia, hogy sok a szarvas. Helyettük egyre gyakoribbak az úttesten az óriási vérfoltok.
Meg a vastag rácsok a járművek elején.

Az egész rénszarvasdolog most úgy jött, hogy épp az első The Knife albumot hallgattam (az is érdekes sztori, hogy ismertem meg a zenekart: magyar származású svéd küldte át az akkor még egyetlen album számait egyenként aligszélessávon dcc-n irc-n :), ami a Reindeer c. igen vicces számmal ér véget, aminek a címet leszámítva nem sok köze van ahhoz, amit leírtam, csak emléktrigger volt.

(Kép forrása: finlandinsider.com)

Az a helyzet, hogy pár hete megírtam egy elég hosszú bejegyzést arról, miért is nem jó, miért is nincs értelme annak, és személyesen én miért is nem szeretném stb., hogy egy ravatalozót (urnafalakkal kiegészítve!) telepítsenek a Miskolci Egyetem közepére, az egyetemi campus egyik legnagyobb vonzerejét jelentő gyönyörű parkba (pontosabban: a park helyére), csomó érv mellett véleményeket is felsorakoztattam, többek között olyan emberekét, akiknek az ablaka pont a helyszínre néz, meg megpendítettem a főépület felújításának (tudok piszkos részleteket:)) és a már meglévő, de romjaiban heverő egyetemi szoborpark állapotát és pénzügyi helyzetet, de rájöttem, hogy úgysem érdekel senkit és annyi betű lenne, hogy úgysem olvasná el senki, ezért csak felteszek pár egyszerű kérdést ezután a kiválóan elnyújtott barokkos körmondat után elhelyezett látványterv alá.

Persze, nem ravatalozó lesz az, csak úgy néz ki. Persze, nem urnafalak lesznek azok, de úgy néznek ki. Mellette sem sírok lesznek, de a látványterven úgy néznek ki. Hivatalosan nem szakrális épület lesz, de úgy néz ki, bár az egyetlen egyetemi intézmény ami beleköltözne a kész épületbe véletlenül pont a lelkészség lenne (állami, világi egyetemről van szó, persze valójában az legviccesebb, hogy az épület céljait röviden összefoglaló bullshit-listán pont a lelkészség odaköltöztetése az egyetlen értelmes pont. Ja várjunk, leendő funkciói között ott a templom is!). Mellesleg: ez az egész kibaszott nagy lesz! Ha nem a legközepebbre terveznék a helyét, akkor is uralná a campust...

A közelmúltban volt szerencsétlenségem huzamosabb ideig ütvefúrós falbontást és tüctüczenét hallgatni, szerencsére nem egyszerre, de egyiket sem önszántamból.

Mindkettő idegesítő, kábé ugyanannyi dallam van bennük, de azt kell, hogy mondjam, hogy az ütvefúró jobb volt. Az kevésbé repetitív...

Minap kaptam egy spamet a postaládámba. Szolgáltatásokat meg egy helyet reklámozott, de, spames szokáshoz híven voltak benne ügyfélkódos (affiliate) linkek is.

De ez a spam papíron érkezett, a "rendes" postaládámba. Ügyfélkódos linkekkel, mindennel.
Kreatív.

Általában nem foglalkozom nem-amerikai filmek amerikai remake-jeivel, főleg azért, mert az esetek nagy részében nagyon rosszak. De nem csak azért rosszak általában, mert sokat kivesznek az eredeti olyan tulajdonságaiból, értékeiből amik azokat jó, vagy figyelemreméltó filmmé tették. Ironikus módon amik miatt remake-re érdemesnek gondolták halivúdban az eredetit.

A Fincher-féle Tetovált lánnyal (ami ráadásul eleve könyvadaptációnak adaptációja, ráadásul eredeti svéd helyszínekre mentek forgatni, eredeti nevek meghagyásával, ami végülis jól is elsülhet) kapcsolatban sem tudok nyilatkozni, főleg azért, mert itt még be sem mutatták, tehát nem láttam a filmet. De a Trent Reznorék szintén kiválóra sikerült Led Zeppelin-feldolgozására komponált, nyomasztó hangulatú, kicsit H.R. Giger esztétikáját idéző főcím önmagában is nagyon hatásos, függetlenül attól a film milyen (lesz). Szemfülesebbeknek (akik ismerik a filmek alapjául szolgáló Milleniun-trilógiát) pláne, sok utalás el van rejtve az egész történetre, szereplőkre vonatkozóan.

Kéretik teljes képernyőn (és ha van mód, HD-ban, lenti embedben be van kapcsolva) nézni Lisbeth Salander rémálmát.

Megjegyzések:

• Korábbi, kevésbé nyomasztó hivatalos animáció is létezik a dalhoz (filmelőzetes?).
• főcím készítőjével készült interjúban nagyon sokat elárul a szimbolikájáról az ott látható képeknek, és hogy jött létre az egész buli. Figyelem, aki nem ismeri a teljes trilógiát inkább ne olvassa el, sokat elárul a későbbi történetből! (megj: az interjút már a blogbejegyzés megírása után, de publikálása előtt olvastam)
• Kategória: Kult
  Címke: film, zene
  ✍ Szólj hozzá!
  ☛Freeblog.hu főoldalra ajánlom a bejegyzést!
  ✉ Elküldöm e-mailben   ::   Megosztom
   ::   ::   :: 
  
  
  
  

Sok-sok éve már csak meglehetősen ritkán teszem tiszteletem a beszéljükmac fórumain, még ritkábban emelem hozzászólással a kollektív iq-t. (Nagyarc OFF, de aki régi beszmekes és ugyanígy frekventálja hasonló okokból a fórumot az érteni fogja a poént :)
Azonban most sikerült jailbreak-es témájú, már lassacskán tüzesedni kezdő (flame, értitek... jaj, de vicces hangulatom van ma, reggel fordítógépes-hangulatú szöveg korrektúrája eléggé lezsibbasztott) topicba belerondítanom.

Egyik hozzászólótól a vége felé már-már kötekedő hangon többször előkerült a "minek a jailbreak, mutass valamit ami miatt elengedhetetlen azon túl hogy tudsz lopni programokat" kérés, én meg gyorsan összedobtam egy rövid listát érvekkel kiegészítve, amit kicsit átírva itt is közlök úgy döntöttem. A listát egyébként tudnám még folytatni. De inkább hozzáteszem az én válaszomat az új felhasználók gyakori kérdésére, tehát

jailbreak-eljem, az új iPhone-om vagy iPod touch-om, vagy ne?

Röviden: ne.
Hosszabban: az újabb- és újabb iOS rendszerekkel egyre kevésbé szükséges a jailbreak, ennek a története és érvei új bejegyzést igényelnek, bővebben nem megyek bele. Aki új felhasználó, és csak használni/élvezni szeretné az új készülékét minden extra nélkül (ismerek olyat, aki évekig még AppStore-ba sem regisztrált), annak, aki nem ért és nem is akar érteni a rendszer működéséhez és képességeinek esetleges kiterjesztéséhez (egyszóval, névelővel: a többség), annak úgy vélem felesleges jailbreakelni, és több kárt okozhat magának, mint hasznot vele.
Aki szeret a dolgok mögé nézni, szereti bütykölgetni, jobban megismerni és megérteni az általa használt rendszereket, aki szereti feszegetni a pofonládát készüléke határait, az meg úgyis jailbreakelni fog.

Kábé egy éve még írtam egy bejegyzést, hogy ha jailbreakeltél, miket telepíts mindenképpen, sőt, egyeseknek miért kell jailbrekaelni (nem publikáltam). Azóta rájöttem, hogy a többségnek felesleges. Hacsak nem lopott programokat akart telepíteni.

Akkor néhány érv, a teljesség igénye nélkül, hogy nekem miért fontos jailbreakelni – legtöbb embernek ez a lista más.

• Az első pont programtelepítéshez kapcsolódik: volt (most épp nincs fenn) a készülékemen olyan program, amit én készítettem. De mivel de hobbista vagyok, nem foglalkozom professzionális szinten az iOS fejlesztéssel, továbbá nem akartam ezt a progit világszerte terjeszteni (pl egy barátommal – akiből azóta hivatásos iOS fejlesztő lett – beszélgettünk valamiről, egy ottani megjegyzésére válaszul készült az egyik ilyen progi, amit egyedül ő kapott meg); továbbá pénz sem vet fel, így nem léptem be a fizetős iOS fejlesztői programba... anélkül pedig saját alkalmazást SEM telepíthetsz, még tesztelési céllal sem a készülékre. Sehogy. JB-vel megoldottam. Korábban írtam egy kimerítő bejegyzést arról, hogyan, csak azért nem linkelem be, mert már meghaladta az idő.
  (Megj.: lopott program most nincs az ipodomon. Volt, de idővel vagy megvettem, vagy töröltem)
• Apróság, de a virtuális billentyűzethez általam eszközölt apró módosítások is picit könnyebbé teszik az életem. :))
• iPod touch felhasználó voltam világéletemben mikor iOS-ről volt szó. Most negyedik generációs készülékem van. A Camera appban a HDR fotózás bekapcsolása gyakran javít az egyébként elég szar kamera képein.
• Az sem ártott, mikor megérkezett a fent említett készülék, hogy az új eszközre az egyik programnál az in-app purchase dolgok nem jöttek le. Mindig hibát jelzett, mikor újra le akartam tölteni őket. A fejlesztővel természetesen kontaktoltam, sokáig vakartuk a fejünket, mi lehet a probléma, végül "kézzel" átraktam a régi iPodról az újra a megfelelő állományokat, minden megoldódott.
  Erre joggal lehet mondani, hogy kifejezetten egyedi probléma, de nekem akkor nagyon jól jött a JB.
• Az obligát hosts file editálásról talán nem is kellene írnom, de megmagyarázom, én hogy látom a kérdést és miért kerül bele pár szerver a loopbackbe: mobil eszközökön kevés erőforrásból (kijelzőméret, akkumulátor és processzoridő, telefonoknál fizetős adatforgalom) gazdálkodik az ember még a mai szép új időkben is, ezért jó dolog néhány erőforrásigényes honlapot letiltani.
  Kevésbé praktikus és racionális érvekkel, hanem érzelmekkel megfogalmazva: zavar, amikor a kijelző felét reklámok foglalják el és kétszer annyi ideig tölt be egy honlap miattuk és a tracking, stb scriptek miatt.
• Vesszőparipám a számítógépes (adat- hálózat- stb) biztonság. Sajnos sok program még csak nem is haza, hanem harmadik félnek közvetít adatokat a készülék-használati szokásaidról. Cydiából letölthető egy program, amivel ezeket letilthatod (és akkor még nem jutottunk el a legújabb, CarrierIQ-botrányhoz).
• Ma már a folderekkel és spotlighttal kevésbé fontos, mert bedobod őket egy helyre, de soha nem használt programok (mint a gyári tőzsde, flight tracker stb) eltüntetése a springboardról is hasznos funkció, átláthatóbb lesz a képernyő.

Tudnék még pár dolgot összeszedni, de elég hosszú már így is a bejegyzés. Múlt héten frissítettem iOS 5-re, miután kijött az untethered JB. Kitaláltam, megpróbálom, mégis kibírom-e nélküle. Másnap már indítottam a redsn0w-t.

Morita Dōji (森田童子) első albumára véletlen akadtam rá, akkor még semmit nem tudtam sem a szerzőről, sem az album keletkezési körülményeiről, de nagyon nem bántam meg, hogy meghallgattam. Azóta egyik kedvencem. Rögtön megfogott a zene melankolikus hangulata, amihez nagyon illik Morita énekhangja. Az egész albumot (aminek a címe Good Bye (グッド・バイ), angolul) belengi valami távoli szomorúság és magány érzete, a töredékek amiket értettem is ezt támasztják alá. De az egész zene valahogy furcsán nyugtató hatású.
Aztán ott az utolsó dal, aminek címében is (amit kizárólag hiraganával írt, azt hiszem, ez fontos) a barátjától köszön el (さよなら ぼくの ともだち - Ég veled, barátom)

Később olvastam utána, hogy az egész albumot egy barátja halálára inspirálta, (Morita zenei karrierje végső soron így kezdődött), így sok minden értelmet és újabb mélységet nyert, főleg az album fentebb említett lezárása. Morita Doji (akinek az arcát mindig hatalmas hajzuhatag és óriási sötét szemüveg takarta el) hat stúdió- és egy koncertalbumot adott ki (mind kiváló), mielőtt 1983-ban teljesen visszavonult a zenei világból és a nyilvánosságtól.

地平線 (Chiheisen)

A zenéjét pszichedelikus folknak vagy acid folknak is nevezik, bár én nem igazán nevezném pszichedelikusnak (van gyűjteményem korabeli japán pszichedelikus rockból, Morita Dojira is így találtam rá). Az egész, mint fentebb is írtam, melankolikus, lágy, lassú, gyakran csak az ő (kritikákban leginkább éterinek nevezett:) hangja és gitár/zongora, pici vonós vagy időnként (visszafogott) nagyzenekari kisérettel és kórussal végig szinte kizárólag akusztikus hangszerekkel. Az egész életmű zseniális, mély, sajnálatos módon ismeretlen és alulértékelt, mindazonáltal melegen ajánlott.

ぼくたちの失敗 (Bokutachi no Shippai - ezzel a dallal fedezték fel újra Moritát, mikor a kilencvenes évek elején egy szappanopera főcímdala lett)

Érdekesség: a kilencvenes évek elején három japán zenész összeállt, és kiadott egy albumot, amin kizárólag Morita Doji dalok szerepeltek, időnként noise elemeket alákeverve. Mivel engedélyt elfelejtettek kérni a dalok felhasználására, így meglehetősen hamar eltüntették a boltok polcairól a lemezt (interneten persze van... sőt, itt az elsőként beillesztett dal Slap Happy Humphrey-sítve.)

Jóváhagyom:
Gécsi Miklós s.k.
Vezérigazgató

I. fejezet

Általános rendelkezések

1./ (…)

A vezetők és dolgozók felelőssége a vállalat biztonságáért és a társadalmi tulajdon védelméért

2./ /1/ A vállalat kezelésében lévő termelő berendezések, a nyers- és alapanyagok, a termelésben létrehozott félkész- és késztermékek, az egységes és oszthatatlan szocialista társadalmi tulajdon részét alkotják.

/2/ A szocialista társadalom gyorsütemü fejlősédének gazdasági forrása a termelőeszközök társadalmi tulajdona. E tulajdonforma szolgáltatja a szocialista tervgazdálkodás és bővitett ujratermelés, valamint a nemzeti jövedelem és a jólét növekedésének alapvető anyagi feltételét és biztosítékát.

(…)

Összeállította
A DIGÉP. Üzemrendészeti Osztálya
1967.