Szerda-csütörtök kellemes Bükktúrázással telt, mert az jó, a Bükk remek hely, meg már nagyon hiányzott. Ómassa (vadász-kocsma :) - Gyula-forrás - Bánkút - Nagymező - Háromkő útvonallal, Háromkőn alvással, mert az olyat szeretjük. Ez néhány óra alatt megjárható amúgy. Szentlélekre amúgy érdekes lehet elmenni, az utat fél méteres mélységig széthordta a víz arrafelé, de mi nem arra mentünk. Nagymezőn meg heverésztünk, meg lefényképeztem az
UFÓt a Bükk felett, ami egyébként igencsak messziről, Onga tájékáról is látszik. Háromkőn meg azért szeretek lenni, mert szép, meg jó a panoráma. Csak most kicsit sok volt a pofátlan légy (elég volt a térdedre könyökölni, tetemek maradtak utána), de estére ez is elmúlt. Ahogy esteledett délkeletre kigyulladtak a leninvárosi olajfinomító fényei (nem a finomító!), délnyugatra Eger meg Felsőtárkány látszott, nyugatra befigyelt a Tar-kő tömbje mellett a távolban a Mátra a Kékessel, szép volt. Este tüzeltünk, sütögettünk, bort fogyasztottunk, meg miegymás. A legszebb látvány egyébként a pont a Tar-kő elé leszálló vérvörös Hold volt, állvány nélkül meg sem kíséreltem lekapni... Jó volt, szép volt, és már nagyon hiányzott. A répáshutai kisbótban meg rendesek voltak, mondták, hogy most hozták a sört, nincs behűtve, de szívesen berakják a fagyasztóba nekünk, ha hidegen szeretnénk. Persze, hogy hidegen szerettük.