(A rendszer 2006 júniusától támogatja a címkéket, a korábbi bejegyzéseket itt hiába keresed, nincs nekik ilyenjük)

Nos, most olyat mutatok! Egy fiatalember Tel Aviv-ból leült a gépe elé, elkezdett vadul youtube-ozni hangminták után kutatva, aztán gondolt egyet, és nem csak a hangot, hanem a képet is mixelte. Az eredmény? Hét kurva jó funk, meg funky-hip-hop, dubos satöbbi dalok, azaz a ThruYou project.
Egyébként azt mondta, hogy 5-6 évvel ezelőttig, mielőtt Tel Avivba költözött, fogalma sem volt a funkról, James Brownról, de hamar kikupálódott. Attól a gondolattól meg én nem bírok szabadulni, hogy a netes neve Fela Kutira utal:

Kutiman (ez a fentebb említett handle-je a szóban forgó fiatalembernek) zömmel amatőr zenészek és youtube-os zeneoktatóanyagok videóit szabdalta szét, majd ragasztotta össze a darabokat, amikből összeálltak a dalai. Saját bevallása szerint két hónapig gyakorlatilag csak ezzel foglalkozott, mindig arra ébredt, hogy megint a gép előtt aludt el, nem evett, ilyenek. Kell egy bizonyos fokú megszállottság ehhez. Bizonyosan nagy. Néhol csak pár ütemet, vagy pillanatnyi zajdarabot használ fel és loopolja, van ahol hosszabb dallamokat. DJ-k régóta mixelnek saját, teljes értékű zenét kizárólag hangmintákból (említhetném a Ninja Tune korai időszakának teljes alkotógárdáját a Coldcuttól Amon Tobinig, vagy a svéd Koop-ot akikről ezt sokan nem tudják), VJ-k filmdarabokból talán még az előbbi csoportnál hamarabb mixelgettek (bár ez kétségkévül ezredforduló után lett igazán nagy divat, diszkót és koncerteket kísérni), viszont Kutiman itt egyszerre végezte a kettőt, nem szarozott.

Itt van például talán a legjobb darab, húzós funk az elején, ami később DJ Shadow-s hip-hop-ba úszik át (de pl az I'm New szinte teljesen Shadow a végén a váltásig). A dobok mögött maga Bernard Purdie (a funk-korszak híres, és keresett session-dobosa, mint pl Billy Cobham), de van benne még theremin is! Ennek a videónak külön érdekessége, hogy ennél úgy összevágva a kép is, hogy gyakran látjuk is mik szólnak épp egyszerre. Pontosabban teljesen olyan, mintha együtt játszanának egy nagy helyiségben.

Ha esetleg irigy és kedvetlen emberek levetetnék a videokat de valakit érdekelnek, szóljon, nekem megvannak.

Itt vannak a linkek az összes videóra, az adatlapjukon be is vannak linkelve, honnan lettek kigyűjtve a minták. A project honlapja pedig a thru-you.com címen érhető el.

1. Mother of All Funk Chords
2. This Is What It Became
3. I'm New
4. Babylon Band
5. Someday
6. Wait For Me
7. Just a Lady
8. (About)

(a wired-en akadtam rá pár napja)

A Free Form Funky Frēqs Vernon Reid-et, Jamaaladeen Tacuma-t és G. Calvin Weston-t jelenti. Az album története érdekes, az utóbbi szedte össze az előbbi kettőt, mint barátait, hogy ugyan játszanak már egyszer együtt a Tonic klubban, a legendás hely bezárása miatt. Először játszottak egymással életükben, de rögtön közönség előtt a színpadon. Jó nagy jamparty-t csaphattak, a hírek és az albumból ítélve. Ugyanis mikor mindösszesen harmadszor(!) ültek le egymással zenélni, jól fel is vették amit műveltek, és ez az az album, az Urban Mythology Volume 1, amit akkor rögzítettek. Múlt héten jelent meg. (A második együttzenélésük is rögtön koncert volt, mókás.)

Az album nem igazán ad helyet a hallgatónak megpihenni, gyakorlatilag folyamatosan zúznak, még a lassabb részeken is (ez oximoronnak hangzik, pedig igaz). Tacuma (basszusgitár) és Weston (dobok) iszonyat erős alapokat nyomnak, és kell is egy Vernon-i kaliberű gitáros, hogy bármit rá tudjon játszani. El is engedi magát elég gyakran, néha ezzel picit háttérbe szorítva a többieket (ami amúgy lehetetlen vállalkozásnak tűnik). Kemény funkos-jazzes témák vannak megkeverve mindenfélével. Ha hasonlítani kéne valamihez, nekem a Primus ugrik be elsőre, azzal a különbséggel, hogy az vicces és a gitáros ott tényleg nem tud mit kezdeni a lehengerlő ritmusszekcióval :) ez pedig vidámnak nem mondható, de lehangolónak sem természetesen. Jó kis muzsika, kicsit kisérletező, miközben folyamatosan magas fordulatszámon pörögnek. Skatulyába rakni nem tudnám, de az úgyis a zenei újságírók szeretik csinálni. Mint fentebb is említettem, funk, experimentális jazz, rockos témák jellemzik, és kemény és gyors dalok.
Nem igazán hallani, hogy nem egy régóta együtt játszó csapat sokszorelpróbált dolgai vannak a lemezen. Ezek az arcok nagyon tudnak, be is bizonyítják itt. A név is találó, szabadzene, funky, nem is szokványos (persze ez nézőpont kérdése, átlagember szemszögéből nem szokványos, meg szójáték a név utolsó tagja). Van akinek nagyon be fog jönni, van akinek nem fog, középút szerintem nem lesz. Nekem bejön az anyag. Most is az szól. Nem elalváshoz való!

májszpészen bele lehet hallgatni az egyik legdurvább zúzásukba is. Vagy ájtyúnszon is. Tavaly felléptek Budapesten, el akartam menni, sajnos nem tudtam, állítólag nagyon jó volt. Beszámolót a koncertről egyet találtam, nyomtatott sajtóban azt is, és újságírótól még nem láttam ilyen szintű dicshimnuszt, mint arról a koncertről.

Minap bejegyeztem afrikai funkos témákról, aztán felbuzdulva meghallgattam megint az afrikai funk válogatásomat, és gondoltam egy-két cuccra rákeresek ami nagyon tetszett. Nos, sokmindent sajnos nem találtam. Viszont találtam olyat, amivel csökkentettem a nyugat-afrikai befolyást (hiába, az a sok griot... :) a zenéim között. Egyenesen Hailé Szelasszié országából, Etiópiából (leánykori nevén Abesszínia), az internetes biográfiák szerint az Ethio-Jazz megalapítójára, Mulatu Astatqé (nyugatiasabban Astatke) úrra sikerült ráakadnom. És jó! Nyugaton tanult zenélni, és játszott nagy öregekkel is (Duke). Sok anyagot nem tudtam tőle szerezni, de azok is nagyon jók, és főleg a korábban tárgyalt korszakból származnak, így leginkább fusionről és funkról van szó. Csipetnyi (minden bizonnyal) helyi hatásokkal. Meglehetősen kellemes instrumentális zene, jót tesz a fülnek. Majd még próbálok beszerezni, mert úgy érzem megéri.
Mindig tanul valami újat az ember: Astatke régi legenda, és csak most hallottam felőle. Nincs nagy társadalmi beágyazottsága Magyarországon neki sem (sajnos), legalábbis a google nem sok magyar oldalt dobott ki, ott is főleg válogatástracklist részeként, vagy a Broken Flowers filmzenealbumon. Ugyanis (és ezt nem mulasztják el megemlíteni az angol nyelvű biográfiák) szerepelt a mondott film filmzenealbumán több alkotással... amiről nem tudtam, mivel sajnos még nem volt szerencsém a filmhez, pedig Jarmush...